Jørgen Møller a Politics and Religion című folyóirat hasábjain megjelent cikkében azt fejti ki, hogy a középkori Európa életében nagy szerepet játszott a nyugati kereszténység és a katolikus egyház, ezért ha Európa felemelkedését vizsgáljuk, amely a középkorig nyúlik vissza, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyház meghatározó szerepét.
A mai magyar politikában egyes politikai szereplőktől az állam és az egyház szétválasztásának fontosságáról, a „sötét középkor” és a papok uralmának visszatérésétől való félelemről hallhatunk, míg más szereplők gyakran a keresztény kultúra fontosságáról, keresztény gyökerekről beszélnek, és szokás azt is hangoztatni, hogy Európában még az ateista is keresztény. Valójában akkor az egyház milyen szerepet játszott Európa felemelkedésében, az európai kultúra létrejöttében? A vallás hátráltatta ezt a fejlődést, amely a szekularizáción alapul? Vagy az egész fejlődésnek pont ez az alapja, amelyet a mai Európa hűtlenül elhagyott? Ezen történelmi kérdések ma fontos emlékezetpolitikai és identitásképző szerepet játszanak mind Magyarországon, mind Európában, ezért ilyen szempontból is igen aktuális Møller tanulmánya.
Møller az európai fejlődés három fő aspektusát vizsgálja meg, és ezeken keresztül azt mutatja be, hogy a kereszténység a középkori Európa alapjaihoz tartozik, így a legtöbb középkori eseményre hatással volt a nyugati kereszténység és konkrétan a katolikus egyház. Éppen ezért, amikor azt vesszük górcső alá, hogy Európa hogyan emelkedett fel, jelentős világpolitikai szerepe hogyan alakult ki, illetve arra kérdezünk rá, hogy miként jöttek létre a mai állami struktúrák, amelyek kétségtelenül a középkori Európáig vezethetők vissza, akkor nem hagyhatjuk ki a vizsgálatból azok eredeti kontextusát. Az európai fejlődés ezen három fő kérdéskörének a sokállami rendszert, a középkori parlamenteket és a bürokrácia korai intézményeit nevezi meg. Annak bemutatására törekszik, hogy ezek nagyrészt az egyház hatására alakultak ki, és az egyes kérdéskörökre lebontva bizonyítja az egyház jelentős hatását a kontinens fejlődésére.
Pozitívan értékeli, hogy a közelmúltban napvilágot látott kutatások ezen területeket és részkérdéseiket egyre széleskörűbben vizsgálták, ugyanakkor felrója nekik, hogy szinte alig tesznek említést a téma keresztény összefüggéseiről, ami pedig a helyzetből fakadóan egyértelműen lényeges aspektus. A történelemkutatások tekintetében viszont hivatkozik többek között Colin Morris, Samuel E. Finer, Michael Mann és Francis Oakley munkáinak megállapításaira, a középkori keresztény befolyás és egyházi szerepvállalás igazolására.
Ami az említett három fő kérdéskört illeti, Møller szerint a sokállami rendszer azért volt igen jelentős az európai fejlődésben, mert a nagyjából hatalmi egyensúlyban lévő államok között fennálló versenyhelyzet nagyban hozzájárult az államokban többszörösen végbemenő politikai és adminisztratív reformokhoz, rendszerváltásokhoz, hadi fejlesztésekhez. A katolikus egyház pedig ennek a – fejlődésre előnyösen ható – helyzetnek a létrejöttére igen nagy hatással bírt. Az egyház terjesztette azokat az eszméket, amelyek szerint egy király nem lehet alárendelve másik uralkodónak, még a császárnak sem, és világi ügyekben nincs felettese. Később ebből jött létre az államok egyenlőségének modern doktrínája. Az elvi kérdés mellett politikailag is érdeke volt az egyháznak, hogy ne emelkedhessen fel olyan uralkodó, aki az egész nyugati kereszténységre kiterjeszti a hatalmát, ezáltal az egyház függetlenségét és pozícióját veszélyeztetve. Fontos hatással volt továbbá a primogenitúra bevezetése és az egyház által működtetett összeurópai oktatási és jogrendszer. Az egyháznak ugyanakkor, számos kölcsönös érdeken alapuló vagy befolyását használó eszköze mellett, egyetlen szankcionális eszköze céljainak érvényesítésére a kiközösítés volt.
A középkori parlamentek gyökere is egyházi intézményekből fakad. Az egyház a képviselet és a konszenzus elvei alapján alakította ki intézményeit, és ezen elveket széles körben kiterjesztették. Az egyház belső gyakorlatában találkozhatunk először a képviseleti intézmény megvalósulásával, konkrétan az egyetemes zsinatok tekintetében, aminek ráadásul nagy történelmi múltra visszatekintő hagyományai voltak a kereszténységben. A kánonjognak a gregorián reformban történt módosításával, amely a római jog gyakorlati alkalmazásait élesztette fel (egyházi bíróságokon kezelve a növekvő számú pereket), a képviseleten alapuló intézmények terjedtek el szélesebb körben. A magánjogi szférából pedig a korporáció fogalma került át a nyilvános szférába – azáltal, hogy a fogalmat az egyházra és zsinatokra is vonatkoztatták. A zsinatok működésében azt látjuk, hogy akár egy eretnek pápa elmozdítására is lehetőségük volt, ami szintén a képviselet és a korporáció eszméivel függ össze. Tehát jóval a világi képviseletre épülő intézmények létrejötte előtt mindez már létezett az egyházban, és itt is megfigyelhetjük, milyen nagymértékben gyakorolt a kereszténység hatást a mai napig működő európai intézményekre, rendszerekre is.
Korai bürokratikus intézmények elsőként szintén a katolikus egyház keretei között jelentek meg, mégpedig a pápa körül Rómában, majd később Avignonban. Az invesztitúraharc után kialakuló új helyzet lehetőséget teremtett az egyház számára, hogy széleskörű adminisztratív intézményeket hozzon létre. Az egyházban létrejövő adminisztrációs szervezetek részben a hiányzó állami bürokráciát is pótolták, illetve a működő világi adminisztrációban, például az uralkodói udvarokban is klerikusok látták el ezeket a feladatokat, sőt sokszor egyházi pénzből működtek a széleskörű adóztatás hiánya miatt. Ezek után nem meglepő, hogy számos intézmény először az egyházban fejlődött ki.
Møller szerint tehát nem véletlen, hogy a fent leírt folyamatok Európában és nem máshol mentek végbe. Az okot elsősorban a középkori katolikus egyházban kereshetjük, amelynek különböző területekre való befolyása igen nagyhatású volt, és sikeresen mozdította előre a kontinens fejlődését, „Európa felemelkedését”.
Hegedűs Vince
A kép forrása: Medium