RECENZIÓ ‒ Mary Nolan amerikai történész a transzatlanti kapcsolatok múltját, jelenét és jövőbeni kilátásait tekinti át a göttingeni Wallstein kiadónál tavaly megjelent kötetében.
Mary Nolan 1944-ben született Chicagóban, tanulmányait a Massachusetts állambeli Smith College-ban, majd pedig Fulbright-ösztöndíjasként a berlini Freie Universität-en végezte, a ’68-as nemzedék tagjaként doktori disszertációját az 1890‒1920 közötti düsseldorfi munkásmozgalom történetéről írta. Egyetemi oktatói pályafutását a Harvardon kezdte, majd 1980-ban a New York-i Egyetemre ment át, ahol 1993-ban nevezték ki a történettudomány professzorának. Munkásságának súlypontját Németország és Európa története és a transzatlanti kapcsolatok kutatása képezi. A jelen kötetben közreadott angol nyelvű írások a 2017/18-as tanév téli szemeszterében Jénában, a 20. századi történeti kutatásokkal foglalkozó Jena Center vendégprofesszoraként tartott előadásain alapulnak, melyeket egy vele készült német nyelvű beszélgetés szerkesztett változata egészít ki.
A kötetben olvasható első írás a hidegháború első évtizedeinek transzatlanti kapcsolatait helyezi új megvilágításba. Kiinduló állítása szerint az Egyesült Államokban már a második világháború alatt széles körben elfogadottá váltak a világméretű befolyásszerzés szükségességét hirdető nézetek, és a háborút követő évtizedekben különösen Nyugat-Európában a transzatlanti gazdasági, politikai, katonai és kulturális kapcsolatok terén egyaránt meg is valósult az amerikai dominancia. Mindezt a közös antikommunista elkötelezettség mellett a keynesiánus gazdaságpolitika és a jóléti állam megteremtésére irányuló törekvések is elősegítették. A háborúban kimerült Nyugat-Európa népei, lelkesedve az amerikai politikai értékek és tömegkultúra iránt, önként fogadták el az Egyesült Államok vezető szerepét.
Nolan szerint azonban az ezzel kezdetét vevő „amerikai évszázad” még a hidegháborús korszak kezdetéről visszatekintve se tekinthető olyan hosszúnak vagy kizárólagosnak, mint azt az elnevezés sugallná. Az atlanti közösségről alkotott képünket ugyanis álláspontja szerint új kontextusba kell helyezni a két „másik”, a szocialista „Második Világ”, és a „Harmadik Világ” viszonylatából. Nolan esszéje rámutat a nyugat-európai amerikanizáció korlátaira, a háború utáni Amerikában megfigyelhető európai hatásokra, és óva int a transzatlanti kapcsolatok jelentőségének bármelyik irányú túlhangsúlyozásától, mivel szerinte Európa többirányú kapcsolatrendszer része volt, és a transzatlanti kapcsolatokban is központi szerepe volt a gyarmatokhoz, és általában véve a „Harmadik Világ”-hoz való viszonynak.
Az amerikai befolyás már az 1970-es évektől gyengülni kezdett Európában, és a nyolcvanas években tovább nőtt a különbség a Nyugati világon belül az amerikai és brit neoliberális gazdaságpolitika, valamint a kontinentális államok által továbbra is megőrizni kívánt szociáldemokrata jóléti intézkedések és államilag szabályozott kapitalizmus között, bár a pénzügyi szektor liberalizálására ez utóbbi országokban is sor került. Amerikai nézőpontból a kommunista rendszerek bukása a hidegháború megnyerését, és az Egyesült Államok egypólusú globális dominanciájának kezdetét jelentette, míg Európa számára a kép ennél összetettebbnek bizonyult. Az egyre intenzívebbé váló gazdasági és politikai integrációs folyamattal párhuzamosan a globális célok felé forduló Amerikáról való leválási törekvések is felütötték fejüket katonai és gazdasági téren. A jövőbeli kilátásokat illetően Nolan értékelése szerint a többpólusúvá váló világban Európa és Amerika globális politikai, katonai és gazdasági befolyása csökkenni fog.
A következő tanulmányban Nolan a németországi Amerika-ellenesség és amerikanizáció problémakörét vizsgálja meg. Az először 2005-ben publikált írás arra mutat rá, hogy a 2001. szeptember 11. után megjelenő, majd Irak 2003-as lerohanása után felerősödő német Amerika-ellenesség nem a korábbi antikapitalista, antimodern, és gyakran antiszemita anti-amerikanizmus folytatása. Az 1960-as évek végétől az Amerika-ellenes politikai nézetek képviselői elfogadják a kapitalizmust és a társadalom nagymértékű amerikanizációját, csupán az Egyesült Államok agresszív külpolitikai törekvéseit utasítják el. Ez utóbbiakat Nolan maga is erős kritikával illeti, és hangsúlyozza, hogy ifjabb Bush elnök vallási alapú radikalizmusát Dick Cheney és Donald Rumsfeld expanzionista hatalmi politikai ambíciók igazolására használták fel, mint Istentől elrendelt küldetést. Az amerikai republikánus elit politikai gondolkodása a vallási tényező komolyan vétele nélkül aligha érthető meg, ez azonban szekularizálódott európai nézőpontból nagy nehézségekbe ütközhet. Nolan akkori helyzetértékelése szerint a német társadalom háborúhoz való hozzáállását a második világháborúban játszott szerepe miatt érzett kollektív bűntudat és a háborús pusztítás traumatikus tapasztalata határozza meg, és ezért nem támogatja az Egyesült Államok katonai erőn alapuló intervencionista birodalmi törekvéseit.
Mary Nolan az Amerika-ellenesség jelenségének vizsgálatát az Európa-ellenesség és a társadalmi nemek összefüggésrendszerében is elvégezte egy 2003-as New York-i, illetve 2005-ös chicagói előadásai alapján készített tanulmányában. Megállapítása szerint a 21. század elején tapasztalható német Amerika-ellenesség és amerikai német-, vagy Európa-ellenesség új állomását képezi egy ambivalens, gyakran heves vitákkal terhelt hosszú gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatnak, melyben a társadalmi nemek és a szexualitás központi szerepet játszik. Nolan ezt azzal támasztja alá, hogy a transzatlanti vitákban gazdasági és társadalmi és kulturális jelenségeket, külpolitikai irányvonalat, illetve egész népességeket jellemeztek nőiesként vagy férfiasként, és ítéltek meg ez alapján. Robert Kagan provokatív kijelentése, mely szerint az amerikaiak a Marsról, az európaiak pedig a Vénuszról származnak, jól illusztrálja ezt a retorikát.
A kötetben olvasható negyedik tanulmány pedig az „amerikai évszázad” és az „európai projekt” lehetséges vége kapcsán a transzatlanti kapcsolatok kilátásait tekinti át. Nolan szerint a 2008-as pénzügyi- és a 2015-ös menekültválság következményei új jobboldali populista mozgalmak felemelkedéséhez vezettek, melyek alapjaiban támadják a második világháború utáni berendezkedés szociáldemokrata, kereszténydemokrata és liberális formáit. A multikulturalizmus és a globalizáció elutasítása a kultúrharc és a társadalmi nemek küzdelmének felerősödéséhez vezetett az Atlanti-óceán mindkét partján. A kilencvenes évektől Európában is eluralkodó neoliberális gazdaságpolitika, majd pedig a válság enyhítését célzó megszorítások a társadalmi egyenlőtlenségek növekedését hozták magukkal. A migrációs válságot súlyosbította, hogy számos célország is gazdasági bizonytalansággal és magas munkanélküliséggel küzdött, melyért a termelő tőke kitelepülése és a globalizáció okolható. Bár az idegenellenes jobboldali radikális pártok Európában tiszteletben tartják a parlamentarizmus szabályait, de nem határolódnak el egyértelműen a parlamenten kívüli radikális mozgalmaktól. A faji alapú hierarchiára való korábbi hivatkozás helyett napjainkban kulturális alapon utasítják el a migrációt és a multikulturalizmust.
Mary Nolan balos ideológiai elfogultsága nehezen tagadható, hiszen írásában egyértelműen a gender-ideológia és a multikulturalizmus mellett foglal állást, óva intve a jobboldali veszély alábecsülésétől. A jobboldali magyar és lengyel kormányokat a liberális demokrácia kiüresítésével vádolja, kritika nélkül átvéve a nyugati mainstream vádaskodásait.
Nolan a 2022 februárjában háborúvá eszkalálódó orosz–ukrán konfliktus kapcsán is az amerikai és európai reakció különbségét hangsúlyozza. Szerinte Európában sokan tartanak a háború egész Európára történő kiterjedésétől, és ezért tűzszünetet és tárgyalásokat sürgetnek, míg az Egyesült Államok kormányának számos tagja Oroszország legyőzésének szükségességét hangoztatja. Nolan szerint továbbra is kétséges, hogy egy Kínával kialakuló forró konfliktus esetén az európai NATO-tagországok készek lennének-e támogatni az amerikaiakat.
A gördülékeny és olvasmányos esszéstílusban megírt könyv nyilvánvaló ideológiai elfogultságai ellenére számos érdekes tanulsággal szolgálhat a transzatlanti kapcsolatok történeti megközelítése iránt érdeklődő olvasó számára.
Tóth Kálmán
tudományos munkatárs
NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet