RECENZIÓ ‒ A német közgazdász és politikus Thilo Sarrazin legújabb könyvében a racionalitás és a realizmus mellett teszi le a voksot a nyugati világot eluraló ideologikus gondolkodással szemben.
Thilo Sarrazin a német társadalom válságát diagnosztizáló Deutschland schafft sich ab (Németországi felszámolja önmagát) című 2010-ben közzétett bestseller könyvével vált napjaink egyik legismertebb és legvitatottabb európai politikai gondolkodójává. Első rendszerkritikus könyvének megjelenése előtt egyértelműen a német establishment része volt, jelentős szerepet játszott a német újraegyesítés pénzügyi hátterének kidolgozásában, valamint a német állami vasúttársaság és a szövetségi jegybank igazgatótanácsának is tagja volt.
Azonban, tudatában az írástudók felelősségének, az apai ágon hugenotta ősökkel is rendelkező, 1945-ös születésű Sarrazin nem riadt vissza olyan kényes témákban szembemenni hazája mainstream politikai irányvonalával, mint az egységes európai valuta, az Európán kívülről érkező migráció, valamint a szociális segélyezés gyakorlata. A Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD) 47 évi párttagság után 2020. július 31-én jogerősen kizárta tagjai sorából. Sarrazin maga mindezt azzal magyarázza, hogy olyan kérdéseket tett fel, amelyeket a párt hivatalos irányvonala tabunak minősített, mint az emberi intelligencia örökletes voltának tapasztalaton alapuló feltételezését, valamint az iszlám vallás és a muszlim társadalmak fejlődésbeli lemaradása közötti oksági kapcsolat lehetőségét. Egyik esetben sem az általa felhozott tényeket vitatták, hanem ideológiai alapon vádolták meg “muszlimellenes rasszizmussal.” E mögött Sarrazin szerint a tényleges egyenlőség határtalan feltételezése állt, mely alapvető tényeket hagy figyelmen kívül.
2022-ben megjelent könyvében a felvilágosodás örökségének szerepét emeli ki az európai civilizáció meghatározó elemeként. Álláspontja szerint a teljes emberi fejlődés alapja a logikán és tapasztalati bizonyítékokon nyugvó bizonyítékalapú gondolkodás, amelynek éles ellentéte az ideológiavezérelt gondolkodás. Sarrazin számos aggasztó példán keresztül irányítja rá az olvasó figyelmét a tapasztalati alapú logikus gondolkodás háttérbe szorulásának veszélyes következményeire, mint az „alternatív tények” megjelenése, vagy a társadalmi toleranciaküszöb csökkenése. A természettudományos és biológiai ismeretekhez is egyre inkább ideológiai szempontból viszonyulnak, ahogy a bevándorlás és a nemek közötti viszony is egyre inkább átpolitizálódik. Sarrazin szerint mindez már a demokratikus és liberális társadalmi rend korábban biztosnak hitt alapjait fenyegeti. Nézetei szerint társadalmi kérdésekben is tényszerű bizonyítékokkal alátámasztott racionális döntésekre lenne szükség, azonban kétségeinek is hangot ad a társadalmi normalitáshoz való visszatérés esélyeit illetően. A politika akkor válik irracionálissá, amikor összekeveri az értékítéleteket az igazsággal. Sarrazin a Karl Popper által kidolgozott kritikai racionalizmus filozófiáját veszi alapul a „helyes gondolkodás” irányainak meghatározásához. A Popper-féle „nyitott társadalom” Sarrazin számára is érték, azonban egészen más következtetéseket von le belőle, mint a Popper örökségét kisajátító önjelölt filantróp Soros György. Sarrazin ugyanis az Európán kívülről érkező szakképzetlen tömegek bevándorlását egyértelmű veszélyforrásnak tekinti a liberális demokrácia fennmaradása szempontjából.
Sarrazin véleménye szerint a jobb- vagy baloldali világszemléleten alapuló gondolkodás önmagában még nem tekinthető ideologikusnak, azonban mindkettő ki van téve a valóságérzékelést eltorzító ideologizálás lehetőségének, mely az egész társadalomra veszélyes lehet. A baloldal az emberek közötti egyenlőség eszméjén alapuló igazságos társadalom nevében könnyen eljuthat a gazdagok irigységen alapuló gyűlöletéig és az abból fakadó erőszakos cselekvésig. A jobboldali ideologizálás alapja a származás, a hagyomány és az eredet fontosságának túlhangsúlyozása, mely a saját nemzet történelmi küldetésére hivatkozva háborúhoz és népirtáshoz vezethet. Az ideologikus gondolkodás általános jellemzője, hogy egy bizonyos magyarázatot abszolút igazságnak állít be, és minden vélt vagy valós problémáért egy bizonyos csoportot tesz felelőssé. Sarrazin felfigyelt arra a széles körben elharapódzott jelenségre is, hogy a balos-balliberális oldal minden nem baloldali pozíciót szélsőjobboldalinak próbál meg beállítani, elterelve ezáltal a figyelmet a valódi szélsőségekről. Álláspontja szerint a demokráciát veszélyeztető bal- és a jobboldali szélsőségeket egyformán el kell utasítani. Aki nem tesz különbséget a jobboldal és a szélsőjobb között, valójában ellensége a demokráciának. A politikát csak egy ideológiáktól független, a tényleges körülmények lehetőség szerinti objektív elemzésén alapuló közös alap tehetné jobbá, a legnagyobb veszély pedig a valóság ideológiai alapú eltorzítása vagy ködösítése.
A könyv hat fejezetre oszlik. Az önéletrajzi ihletésű első fejezet a szerző gondolkodásmódjának alakulását meghatározó tényezőket és eseményeket veszi számba. Sarrazin leszögezi, hogy egy gondolkodásmód sem léphet fel igazságigénnyel, mert az igazság a megfigyelő stílusától független objektív jellemvonásokkal bír. Senki nem kezdi tiszta lappal az életét. A biológiai, családi, társadalmi hatások mellett véletlenszerű találkozások és élethelyzetek alakítják ki az egyénre jellemző gondolkodásmódot.
A második fejezetben Sarrazin az emberi tudást befolyásoló tényezőkkel kapcsolatban fejti ki gondolatait. Véleménye szerint lehetséges valóság- és igazságorientált objektív tudásra szert tenni, de csak racionális alapokon álló kritikus gondolkodáson keresztül, és ideiglenes jelleggel. A szerző rámutat azon hit- vagy ideológiavezérelt gondolkodásmódok téves módszereire és helytelen következtetéseire, amelyek célja nem az igazság keresése vagy a tudás gyarapítása, hanem egy bizonyos világkép igazolása.
A harmadik fejezet a természet rendjében vizsgálja meg az ember mint evolúciós folyamatok eredményeként kialakult biológiai lény helyét. Az emberiség fejlődését evolúciós, biológiai és demográfiai tényezők határozták meg. A vallási és ideológiai alapú gondolkodási mintázatok nem képesek megingatni a természeti törvények biztos alapját, azonban a valóságról alkotott tényszerűen torz nézetek kielégíthetik az emberek leegyszerűsítő magyarázatok iránti igényét.
A negyedik fejezetben Sarrazin az emberi létezés szellemi dimenzióit veszi számba vallás és ideológia viszonyának eszmetörténeti megközelítésén keresztül. A természeti rend ideológiai alapú tagadása nem képes felfüggeszteni annak érvényét. Az ideológia akaratlagos rendezőelv, mely képes lehet az emberi tudat befolyásolására. Ahol elég sokan hisznek benne, a vallás vagy az ideológia igazságtartalmától, értékétől és értelmétől függetlenül meghatározza a társadalmi viszonyokat, tekintet nélkül arra, hogy helyesen értelmezi-e a valóságot, vagy sem.
Az ötödik fejezet az ideológia és a társadalmi rend összefüggésrendszerét mutatja be. Az állami rend Sarrazin szerint folyamatos veszélyben van, ha nem képes biztosítani a társadalmi rend gazdasági alapjait, és nem biztosít polgárai nagy többségének anyagi biztonságot és relatív jólétet. Sarrazin a technológia, a piacgazdaság és a kiszámítható jogrend hármasságára vezeti vissza a nyugati világban kialakult jólétet és haladást, és ennek alávetése ideológiai szempontoknak, a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek moralizálása fenntarthatósági problémákat vet fel.
Az utolsó, hatodik fejezetben Sarrazin a jelenleg is hatalom levő német „közlekedésilámpa-koalíció” politikáját befolyásoló ideológiai tényezők meghatározására tett kísérletet. A 2021 decemberében lezárt koalíciós tárgyalások eredményeképpen létrejött szociáldemokrata-zöld-liberális szövetségi kormány politikai terveit értékelése szerint nyilvánvaló ideologikus gondolkodás befolyásolja. Mindennek eredménye jól látható a könyv megjelenése óta eltelt időszak fényében, melyet az önálló külpolitikai irányvonal feladása, a gazdaság érdekeinek ideológiai és morális szempontoknak való alávetése, és a társadalmi önfelszámolás folytatódása jellemez, mindez pedig a belpolitikai feszültségek régóta nem tapasztalt kiéleződéséhez vezetett.
A német és az egész nyugat-európai társadalom erősödő válsága egyértelműen igazolja Sarrazin meglátásait az ideologikus gondolkodás eluralkodásának káros következményeiről. Európa és az egész Nyugati világ fennmaradása szempontjából életbevágóan fontos lenne a józan észhez és a realitás figyelembevételéhez való visszatérés, a valós problémák ideológiai elfogultságoktól mentes megvitathatóságának lehetővé tétele a nyilvános térben.
Tóth Kálmán
tudományos munkatárs
NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet