SZEMLE – Függetlenek előretörése a cseh önkormányzatokban: a demokrácia hanyatlása vagy demokratikus innováció?
Az elmúlt évtizedben Európa önkormányzataiban “csendes forradalom” zajlott a pártháttér nélkül induló, független képviselő-jelöltek előretörésével. Ez a trend számos országban átformálta a helyi politika látképét, de talán sehol máshol annyira, mint Csehországban. Kostelecký és társainak írása a cseh helyi politika e változását követi nyomon a 2010‒2018 közötti önkormányzati választások empirikus elemzésével, keresleti és kínálati magyarázatok vizsgálatával. A szerzők amellett érvelnek, hogy a pártok visszaszorulása nem a demokrácia hanyatlását jelzi, a függetlenek előretörése sokkal inkább a demokratikus innovációk egy új formáját jelenti.
Az önkormányzatok kutatásának egyik legalapvetőbb és legérdekesebb kérdése, hogy miről szól egyáltalán a helyi politika: a helyi ügyek pragmatikus, pártideológiáktól mentes intézéséről, vagy az országos politika helyi leképeződéséről? A válasz a kérdésre általában: „is-is”. Mellors és Pijnenburg klasszikus munkájukban a helyi politika dinamikájának két ideáltípusát különböztetik meg, amelyek persze a valóságban ritkán jelennek meg tiszta formájukban. A közösségalapú modellben a helyi identitás, a konszenzus és a pragmatizmus kerül előtérbe, központi szerepet játszanak a személyes kapcsolatok és a helyi identitás, az ügyeket pedig inkább helyi nézőpontból értékelik a szereplők, nem országos ideológiai megosztottság szerint. A pártalapú modellben ezzel szemben a helyi politika szorosabban kötődik az országos politikához, a döntéshozatal inkább konfrontatív, a helyi ügyeket pedig gyakran az országos politikai ideológiák szűrőjén keresztül értelmezik a szereplők. A két modell eltérő szereplőket teremt: a közösségalapú modellben a helyi politikai aktorok gyakran a helyi közélet szereplői, a közösségben tekintéllyel rendelkező személyek és vezetők (vállalkozók, tanárok, vallási vezetők stb.), míg a pártalapú modellben országos politikai pártok köré szerveződik a politikai verseny, a politikusok pedig gyakran inkább a pártjuknak tartoznak elszámolással, mint a helyi közösségnek. Előbbi modellben értelemszerűen független és helyi szervezetek képviselőivel, utóbbiban a pártok jelöltjeivel találkozhatunk.
A két modell megjelenését szokás egyszerűen a településmérettel magyarázni, azaz falvakban és kisvárosokban a közösség-, a nagyvárosokban a politikaalapú működés a jellemző. Persze feltehetjük a kérdést: miért pont így van ez? Kostelecký és társainak tanulmánya e jelenség hátterét igyekszik feltárni, annak vizsgálatával, hogy milyen okai vannak a független képviselők előretörésének a cseh helyi választásokon.
A cseh példa egy tágabb, kontinentális trendbe illeszkedik. Hasonló mintázatok, a független jelöltek sikerei figyelhetők meg Hollandiában, Lengyelországban és Németországban is. A cseh önkormányzati rendszer szélsőséges fragmentáltsága (több mint 6.000 települési önkormányzat, melynek háromnegyede 1.000 főnél kisebb népességű), valamint az ország posztkommunista öröksége viszont különösen termékeny talajt biztosítanak a függetlenek helyi politikai szereplése számára. Érdemes megjegyezni, hogy éppen ezek a jellemzők teszik számunkra is érdekessé az elemzést: a magyar helyi politikai viszonyok is hasonlóak, nem csak a térszerkezet és történelmi múlt, de a helyi politika szereplőinek terén is (2019-ben például az önkormányzati választáson mandátumot szerzett képviselők 83 százaléka független, vagy helyi civil szervezetekhez tartozó személy volt).
A szerzők sorra veszik a jelenségre adható, keresleti (választói) és kínálati (képviselői) jellegű magyarázatokat is. A keresleti oldalon a legfontosabb szempont a lokalitás („localism”): a választók azt gondolják, hogy a független, és nem mellesleg helyi jelöltek jobban tudják képviselni az érdekeiket, mint az országos pártok jelöltjei. Egyes szerzők a lokalizmust egyenesen ideológiaként értelmezik, melynek lényege a szubsztantív képviselet, és impliciten a politikai pártok elutasítása (legalábbis a helyi politikában). A második magyarázat az intézményesült pártokkal szembeni elégedetlenséget hangsúlyozza, azaz a függetlenek támogatása egyfajta protest-szavazat az országos pártokkal szemben. A kínálati oldalon a fő magyarázat a függetlenek előretörésére az országos pártok kapacitásának hiánya – a pártok egyszerűen nem tudnak minden településen elég jelöltet állítani, korlátozott a kínálat pártkötődésű jelöltekből.
A szerzők ugyan nem igyekeznek összekötni a keresleti és kínálati szempontokat, de érdemes talán egy percre elidőznünk ezzel. Egyfelől logikusnak tűnik az állítás, hogy az országos pártok, ha tehetnék, minden településen rendelkeznének saját helyi pártszervezettel, alapvető érdekük lenne minél mélyebbre „lefúrni”, minél több választót elérni. Ennek azonban értelemszerűen költségei vannak, és egy adott ponton (adott településméret alatt) ezek a költségek meghaladják (az elért szavazókban mérhető) hasznot. Ez a pártok térnyerésének kínálati korlátja. Ehhez társul a keresleti korlát: a választók egyszerűen nem akarják, hogy helyi szinten a pártpolitikusok képviseljék őket. Ez a hatás főleg a kisebb településeken érvényesül, ahol az állampolgárok közelebb állnak a vezetőkhöz, azaz közvetlenebb formában valósul meg a képviselet. E két (kínálati és keresleti) szempont találkozása döntően befolyásolja, hogy hány független jelölt lesz egy adott választáson, és hányan kerülnek be a képviselő-testületbe.
A szerzők két hipotézise is a keresleti és kínálati magyarázatok alapján formálódik:
· A függetlenek számának növekedését a pártjelöltek számának csökkenése okozza (kínálati magyarázat).
· A függetlenek számának növekedését a választói preferenciák alakulása – függetlenek választása pártjelöltek helyett – okozza (keresleti magyarázat).
A tanulmány empirikus elemzése alapján mindkét állítás egyszerre igaz. Egyrészt a függetlenek egyre inkább kiszorították a pártokhoz tartozó jelölteket, másrészt a választók is inkább a függetleneket támogatták szavazataikkal a pártjelöltekkel szemben. Kínálati oldalon a párttagság csökkenése Csehországban (2010 és 2018 között 163.000-ről 100.000 alá) megnehezítette a pártok számára, hogy jelen legyenek a kisebb településeken. Eközben a keresleti oldalon a kis közösségekben élő állampolgárok inkább a független jelölteket részesítik előnyben, akiket a lokalitással, a bizalommal és a gyakorlati problémamegoldással társítanak, szemben az ideológiai csatározásokkal vagy országos politikai célokkal.
Az empirikus elemzés adatai alapján a településméret Csehországban is egyértelműen meghatározó a helyi szereplők hátterét illetően. A kutatók a helyi politika három eltérő világát azonosították. A legkisebb, néhány száz fős településeken a pártpolitika lényegében nem létezik, mivel a választók és választottak személyes kapcsolata nem teszi szükségessé mediátor (párt) közbeiktatását. A legnagyobb településeken (50.000 fős népesség felett) a pártpolitika a meghatározó, mivel az állampolgárok csak elenyésző része ismeri személyesen a jelölteket, a pártok fontosabbak a személyeknél a választások során. Az igazán érdekes a két népességkategória közötti önkormányzati méret. A közepes méretű településeken egyszerre van jelen a pártos és független helyi politika, de az elemzés azt mutatja, hogy kétszer valószínűbb, hogy akik pártjelöltként indultak az előző választáson, azok függetlenként fognak a következőn, mint fordítva, akár taktikai okból is elrejtve pártkötődésüket, érzékelve a keresleti oldal (választók) elvárásait a pragmatikus, pártideológiától mentes politizálásra.
A tanulmány végén a szerzők felteszik a kérdést, hogy vajon a függetlenek erősödése a cseh helyi politikában a demokrácia hanyatlásaként értelmezhető-e – hiszen ha a modern demokrácia valóban elképzelhetetlen pártok nélkül, akkor ez a folyamat a demokrácia erózióját jelezheti. Az a tény ugyanakkor, hogy Csehországban a függetlenek előretörése nem a társadalmi-gazdasági szempontból leginkább hátrányos helyzetű településekhez kapcsolódik, hanem inkább a gazdaságilag erősebbekhez, arra utal, hogy ez a folyamat nem feltétlenül rendszerellenes politikai megnyilvánulásként értelmezhető, sokkal inkább egyfajta demokratikus innovációként.
Tomas Kostelecky, Josef Bernard, Zdenka Mansfeldova & Renata Mikesova (2023). From an alternative to a dominant form of local political actors? Independent candidates in the Czech local elections in 2010–2018. Local Government Studies, 50(5), 827–849.
Dobos Gábor
tudományos főmunkatárs
NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet
A borítókép forrása: ChatGPT Image Generator