SZEMLE – Rosario Lopez tanulmánya a szabadkereskedelem doktrínájának ideológiai utazását tekinti át a brit liberalizmus és konzervativizmus eszmerendszereiben.
A Helsinki University Press által kiadott, politikai gondolkodás és eszmetörténeti fókuszú Rediscriptions (újraleírások) tudományos folyóirat idei első számában Rosario Lopez (Málagai Egyetem) tollából napvilágot látott tanulmány a 19˗20. századi brit liberalizmus és konzervativizmus ideológiai kölcsönhatásainak áttekintésére tesz kísérletet a szabadkereskedelem eszméjének példáján keresztül.
A szerző a neves politikatudós Michael Freeden ideológia-értelmezését gondolja tovább, mely szerint a liberalizmus és a konzervativizmus között tükörkép-dinamika áll fenn: a konzervativizmus a rivális ideológiák központi elemeinek újraértelmezése és kisajátítása által teljesíti ki saját ideológiai identitását. Rosario Lopez szerint ez az értelmezés kiegészítésre szorul. Freeden nézete szerint ugyanis a liberalizmus és a konzervativizmus nem egyenlő értékű, utóbbi mindig lemaradásban van az előbbihez képest, ideológiai szempontból innovatívnak csak a liberalizmus tekinthető. Freeden ezenfelül azt is állítja, hogy a liberalizmus teljesen önállóan alakítja ki saját pozícióit, viszont a konzervativizmus strukturális értelemben egyoldalúan függ riválisától. A szabadkereskedelem eszméjének politikatörténete azonban Rosario Lopez szerint éppen azt bizonyítja, hogy ez a kölcsönhatás nem csak a konzervativizmust alakította át, hanem a liberalizmusra is visszahatott, ezért egyik ideológiai hagyomány se érthető meg különválasztva a másiktól. Mindez különösen szembeötlő lehet a viktoriánus Britannia egyik meghatározó klasszikus liberális gondolkodója, Richard Cobden (1804˗1865) utóéletének ellentmondásos mivoltában.
Az 1840-es években a szabadkereskedelem liberális ügynek minősült, azonban a huszadik századra fokozatosan átkerült a konzervatív oldalra. Ez az összetett folyamat döntő befolyással volt mindkét ideológia arculatára. Michael Freeden elgondolása szerint a konzervativizmus jelentős részben a rivális ideológiák, különösen a liberalizmus központi eszméire adott reakciónak tekinthető, egyfajta ideológiai „tükörképet” hozva létre. Rosario Lopez szerint a helyzet ennél összetettebb: a szabadkereskedelem liberális és konzervatív értelmezéseinek összehasonlító vizsgálata azt igazolja, hogy a „tükörhatás” mindkét irányban működik: liberalizmus és konzervativizmus folyamatosan alakították egymást, mindegyik azáltal erősítette meg eszmei koherenciáját, hogy újradefiniált bizonyos fogalmakat, melyre például a tanulmány a szabadkereskedelmet hozza fel.
A tizenkilencedik század első felében a konzervatív tábor a gazdasági protekcionizmus híve volt, ami a huszadik század elejére megfordult, és az Új Liberálisok többsége a szocialistákhoz hasonlóan a gazdaságba való központi beavatkozás és szabályozás szükségessége mellett foglalt állást, ellenben a konzervatívok egyre inkább az egyéni szabadságjogok és a laissez-faire gazdaságpolitika támogatóivá váltak. Rosario Lopez szerint nem puszta felcserélődésről van szó. Ez az elmozdulás újrakonfigurálta és pozícionálta mind a liberális, mind a konzervatív politikai nyelvet, létrehozva a politikai spektrumot napjainkig meghatározó ideológiai ellentétet. Azonban egyik ideológia se tekinthető pusztán reaktívnak, mivel nem minden ideológiai elmozdulás vezethető vissza a rivális nézetekkel való szembenállásra.
Rosario Lopez innovatív tanulmánya a mellett érvel, hogy az egymással kölcsönhatásban álló ideológiák története nem beszélhető el külön-külön, hiszen ha így teszünk, olyan jelentős tizenkilencedik századi liberális figurák, mint például a szabadkereskedelem elvének egyik legnagyobb hatású terjesztője, Richard Cobden, több esetben teljesen ki is maradnak a politikai liberalizmus történetéből, és gyakran csak a szabadpiacot támogató konzervativizmus előfutáraként kerülnek említésre. A liberalizmus és a konzervativizmus hagyománya a Freeden-féle tükörmetafora által feltételezetthez képest jóval nagyobb belső sokszínűséget és intellektuális egyveleget mutatott fel, mely megkérdőjelezi az éles ideológiai rivalizálás nagy narratíváját.
A szabadkereskedelem eszméje a tizenkilencedik század első felében a konzervatívok számára a „nemzetietlen” és megosztó liberális kozmopolitizmushoz kapcsolódott, a liberálisok viszont a gazdasági protekcionizmust tekintették a népnyomor és éhínség forrásának. A szabadkereskedelem eszméjének egyik leghatékonyabb népszerűsítője, Richard Cobden nézetei is egyértelműen a liberális táborba sorolhatók. Progresszív nézetei elvetették a hatalom mindenfajta koncentrációját, a gazdaságban és a politikai életben egyaránt, melytől a jólét általános növekedését várta. A cobdenizmus antiimperialista és békepárti nézetrendszer volt, és nem pusztán a laissez-faire ideológiája.
Amikor 1846-ban Robert Peel konzervatív kormánya eltörölte a Cobden által leginkább károsnak tartott gabonatörvényeket, a konzervatívok egy befolyásos csoportja már felvállalta a szabadkereskedelem eszméjét, egy kisebb frakciójuk azonban a Peel-kormány döntését a parlamenten kívüli nyomásnak való behódolásnak tartotta. Peel három nappal a gabonatörvények eltörése után tartott beszédében dicsérte Cobdent, és bejelentette a tory protekcionizmus végét, felvállalva a szabadkereskedelem eszméjét, mint a haladás és prosperitás letéteményesét. Ez az álláspont fokozatosan teret nyert a konzervatívok körében, ami végül elvezetett a korábbi pozíciók említett felcserélődéséhez. A tizenkilencedik század végétől liberális körökben egyre inkább előtérbe került az erkölcsi alapokon legitimált állami beavatkozás elfogadása a gazdasági és társadalmi ügyekbe. A huszadik század első évtizedétől a szabadkereskedelem doktrínája fokozatosan elvesztette befolyását, egyre kevesebben gondolták úgy, hogy képes lenne biztosítani a társadalmi igazságosságot, az alsó- és középrétegek érdekeit, és kialakult a reguláció új diskurzusa, melyet a gazdasági válságok is erősítettek. Az Új Liberálisok és a szocialisták a gazdasági protekcionizmus támogatóivá váltak a szabadpiac által nem kezelhető társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése érdekében.
Ahogy a konzervatívok a gazdasági szabadság híveiül szegődtek, a liberálisok egyre könnyebben vállalhatták fel a szabályozás szükségességének képviseletét. Mindez Rosario Lopez szerint bizonyítja, hogy a „tükörkép-mechanizmus” mindkét irányban működött. Megtörtént a szabadkereskedelem eszméjének ideológiai újrapozícionálása, retorikai újrafogalmazása, mely megújította mind a liberalizmus, mind a konzervativizmus jelentését rivális és egymást kizáró ideológiákként. A szabadkereskedelem szemantikai versenytérré vált, az ideológiák közötti kölcsönhatás és képlékenység nem tekinthető marginálisnak, mivel mindkét politikai diskurzus lényegi alkotóelemeit érintette.
A szabadkereskedelem elvének áthelyeződését a kortársak is érzékelték, a közgazdász Hermann Levy 1913-ban Gazdasági liberalizmus (Economic Liberalism) című könyvében arról írt, hogy a toryk lettek a liberálisok által elhagyott gazdasági nyelv védelmezői, és a konzervatívok ragaszkodnak a gazdasági liberalizmus két évszázados ideáljaihoz, átvéve a korábbi liberálisok helyét. Levy veszélyesnek látta a Liberális Párt elmozdulását a progresszivizmus irányába, elutasítva a szocialistákkal kötött szövetséget.
Levy álláspontja bizonyítja, hogy a konzervatívok már nem csupán reagáltak a liberalizmusra, hanem a liberálisok által „felelőtlenül” elhagyott elvek védelmezőiként pozícionálták magukat. Ahogy a liberalizmus egyre inkább kollektivista irányba mozdult el, a konzervatívok egészen az 1990-es évekig kihívó nélkül hirdethették szabadpiac-párti nézeteiket, átalakulva a földbirtokosok pártjából a tőkések pártjává. A neoliberalizmus, a gazdasági libertarianizmus és a neokonzervativizmus felemelkedése a huszadik század második felében Rosario Lopez szerint további lépéseknek tekinthetők a szabadkereskedelem eszméjének jobboldali kisajátítása felé. A piaci szabadság új gondolata a kollektivizmus és a jóléti állam erőteljes kritikáját képviseli, és már nem értelmezhető korábbi liberális doktrínák puszta felújításaként.
Richard Cobden Rosario Lopez által eklektikusnak nevezett liberalizmusa mindkét rivális eszmerendszer vitatott örökségéhez sorolható. A maga korában hazájában és azon túl egyaránt nagy népszerűségnek örvendő és befolyásos gondolkodó élete és eszméi napjainkban alig ismertek. A kortársai által a szabadkereskedelem „apostolának” tartott Cobden az 1839-ben a gabonatörvények ellen létrehozott Anti-Corn Law League társalapítójaként vált a brit közélet fontos szereplőjévé, parlamenti képviselő lett, népszerű szónok, gabonatörvény-ellenes mozgalmának sikere kívánatos politikai választássá tette a liberalizmust, és közelítette egymáshoz a népi és az elit politikát. A kereskedelem szabadságáért folytatott küzdelem artikulálta a politikai jogokkal még nem rendelkező nők és alsóbb társadalmi rétegek érdekeit is, összekapcsolva a fogyasztót az állampolgárral, létrehozva a liberális politika demokratikus tömegbázisát. Cobden gondolkodása azonban nem merült ki a szabadkereskedelem propagálásában, olyan holisztikus elképzelése volt a társadalmi haladásról, melyben a gazdasági mellett politikai, erkölcsi, oktatási és történelmi szempontok is fontos szerephez jutottak. Meggyőződéses kozmopolita és internacionalista volt, elutasította a más országok belügyeibe való beavatkozást, békepártiként a kölcsönös előnyökkel járó gazdasági kapcsolatok mellett szállt síkra. 1945 óta azonban szinte teljesen kihullott a kollektív emlékezetből, és csak libertariánus vagy neoliberális think-tankek szoktak hivatkozni rá a szabadpiaci konzervativizmus előfutáraként. Korabeli jelentőségének méltó értékelése továbbra is hiányzik a szakirodalomból, amit Rosario Lopez a liberális és a konzervatív történetírás éles különválását bizonyító szimptómának tekint. Cobden gondolkodásának összetett volta ellenáll a kategorizálásnak, és megérdemelné, hogy alaposabb tudományos vizsgálat tárgyává váljon.
Rosario Lopez tanulmánya a konzervativizmus és a liberalizmus kölcsönös ideológiai átvételeit és újraértelmezéseit veszi vizsgálat alá a szabadkereskedelem példáján keresztül, melynek során ezen újrapozícionálások felismerését és történeti kontextualizálását tekinti az eszmetörténeti vizsgálódás legnagyobb kihívásának. Michael Freeden elméletéből kiindulva, és azt árnyalva meggyőzően bizonyítja az új- és legújabb kori brit liberalizmus és konzervativizmus közötti kölcsönhatás reciprocitását, ráirányítva a figyelmet az ideológiai pozíciók képlékenységére és történetileg változó mivoltára.
Rosario Lopez: British Liberalism and Conservatism as Ideological Mirrors: The Case of Richard Cobden and Free Trade. Redescriptions: Political Thought, Conceptual History and Feminist Theory 29(1), 2026: 39–53.
DOI: https://doi.org/10.33134/rds.459
Tóth Kálmán
tudományos munkatárs
NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet
Borítókép: Richard Cobden az 1860-as évek elején, forrás: Wikimedia Commons