RECENZIÓ – Kevesen veselkednének neki megírni a nyugati civilizáció történetét, még ha szerzőtársuk akadna is. Istenkísértő vállalkozás ez, ám be kell látni: jó oka volt e magnum opus megírásának.
Három nagy elődtől veszi mottóit a kétkötetes monumentális mű, melyet Allen C. Guelzo és James Hankins adott ki 2025-ben. A mű az Encounter Books imprintje, a kötet címével megegyező nevet viselő, s ezek szerint azzal megegyező irányultságú Golden Thread Academic luxus kivitelében jelent meg. Leopold von Ranke és Jacob Burckhardt kétségtelenül ott vannak az európai történetírás legjobbjainak szűk listáján is. De a magyar olvasó kevésbé ismerheti Richard Baxter nevét. Míg Ranke és Burckhardt a 19. századi németes orientáció kulcsfigurái, Baxter, a harmadik mottó szerzője, „az angol protestáns iskolafilozófusok vezetője” volt. Ehhez képest Ranke az, aki a tőle idézett szövegrészletben arra utal, hogy minden kor egyforma távolságra van Istentől, Burckhardt pedig a görög–római és keresztény kultúrák folytonossága mellett érvel az idézetben. Baxter a tények elferdítésének veszélyére figyelmeztet, s arra szólít fel minket, hogy figyeljünk oda, milyen történelemnek hiszünk. Megfontolandó javaslat.
Hankins és Guelzo saját története például képtelenül bátor vállalkozás: mint címe is utal rá, a nyugati hagyományt mint olyant kívánja összefoglalni. A főcímként választott Golden Thread kifejezés a kultúra-tudományokban vezérfonalat jelent, míg az építőiparban megszakítás nélküli, biztonsági célokat szolgáló információláncot. Nos, mindkét jelentésárnyalat fontos lehet a könyvben: történetileg azt a vezérfonalat próbálja lekövetni a fő narratíva, amely elvezet a morális győzelmet jelentő marathóni csatától a hanyatlást szimbolizáló, az ikertornyok lerombolását eredményező támadásig. Ez utóbbi szimbólum pedig kapcsolódik a másik jelentésmezőhöz: a nyugati civilizáció e szerint egy olyan épület, melyet most a jelek szerint hasonló külső-belső támadás ért, s melynek ezért a leomlása fenyeget, s épp az aranyfonálra kell támaszkodni, hogy biztonságát megerősítsük.
S hogy ki az a két szerző, aki egy ilyen bámulatosan nagyívű, összesen 1258 nyomtatott oldalra rúgó történet elmesélésére vállalkozott? Egyikőjük James Hankins, aki leginkább az itáliai reneszánsz kutatójaként ismert, legutóbbi átfogó munkája 2019-es, a címe Virtue Politics, Soulcraft and Statecraft in Renaissance Italy. Szakmunkái mellett azzal is szimbolikus jelentőségű tettet hajtott végre Hankins professzor, hogy otthagyta alma materét, a Harvard Egyetemet, mivel úgy ítélte meg, hogy már nem tölti be hivatását, mivel nem a nyugati hagyomány oktatását végzi. Míg Hankins elhagyta a Harvardot, hogy a Floridai Egyetem Hamilton School of Classical and Civic Education-jét erősítse, a másik szerző, Allen C. Guelzo azért érkezett a Princetonra, hogy annak James Hamilton programját erősítse. Ez a program Robert P. George vezetésével az egyébként szintén progresszív irányba fordult Princetonon kivételt képez. Guelzo kutatási területe az USA 19. századi története, különös tekintettel Lincoln elnökre. De mivel teológiai képzettséggel is rendelkezik, ezért kiemelendő kutatási témái közül Jonathan Edwards életművének feltárása és értelmezése.
A recenziónk tárgyát képező átfogó mű legnagyobb veszélye, hogy valamifajta lexikonná, esetleg képeskönyvvé válik – merthogy a kiadó koncepciója az volt, hogy a könyv kiállítását tekintve is tűnjön ki a történelmi könyvek kavalkádjából. S csakugyan: a kötet ritkán látható vizuális hatásokkal dolgozva csakugyan lenyűgözi az olvasót. De ez nem csupán kiadói marketing fogás – bár kétségtelen, hogy a kötet éllovas az eladási listákon is. Ez utóbbi tényt az is megkönnyítette persze, hogy eleve a nyugati civilizáció hagyományát áttekintő kurzusok céljára készült. A szerzők ugyanis kulcsfigurái annak az ellen-kulturális mozgalomnak, amely megpróbál szembe fordulni az amerikai felsőoktatás bal-liberális politikai irányultságú dominanciájával, amely a nemzeti kultúrát kifejezetten és szinte cenzúrát gyakorolva kritizálja. Az általuk megírt könyv az európai kultúra „nagy könyveire” támaszkodva közismereti tárgyként javasolja bevezetni a nyugati civilizációt egészében bemutató kurzust az egyetemi oktatásba.
De lássuk, mint kötet mit kínál a két szerző összefoglaló munkája. A közösen írt bevezető, logikusan, a kulcsfogalmakat kívánja tisztázni. Ezek közé tartozik a civilizáció, az azt összetartó hagyomány (tradition), és specifikusan a nyugati hagyomány, a barbarizmus, mint a civilizáció ellentéte, valamint a modern és a modernizmus, mint civilizációs ugrás és egyben jelentős kockázat is. Már itt előre bocsájtja fő üzenetét a két szerző: Rémi Brague-nak tulajdonítva a kijelentést, amely szerint csak a militáns modernizmustól megszabadulva menthető meg a modernitás. A másik hivatkozott szerző e kontextusban a francia forradalom nagy kritikusa, Edmund Burke, aki szerint a haladás, a jövő generációira fordított figyelem fontos feltétele a visszatekintés az elődökre. E két gondolkodóra támaszkodva arról kíván meggyőzni bennünket a bevezetés, hogy kötelességünk a múlt hagyatékának tanulmányozása és elődeink emlékének ápolása.
De milyen területekre terjedjen ki figyelmünk? A következő területeket emeli ki a bevezető: nyelv és irodalom, filozófia, tudomány és technológia, a képzőművészetek és a zene, a vallás és a spiritualitás. Külön kategóriaként jelenik meg a középkori örökség, s kicsit kevesebb hangsúllyal a kora modern korszak. Vagyis a kötet egy tág értelemben vett kultúrtörténeti panorámát nyújt, amelybe a filozófia, a tudomány és a vallás is beletartozik a művészeteken túl, sőt az intézményesülés formái is, vagyis, ki nem mondottan, a jog is.
Egy további érdekessége a kötetkoncepciónak, hogy a vezérfonalat jelentő történelmi narratíván túl (az első kötetben 10 fejezet, a másodikban 8 fejezet olvasható), a főszövegbe tűzve kiegészítő blokkokat találunk a következő tematikát követve: kronológiák, életrajzok, szálak (threads, kb. kiemelt tudnivalók), elsődleges források, térképek. Minden fejezet végén található egy ismétlő összefoglalás, tanítási-tanulási célokra, és mindkét kötet végén találunk egy függeléket, fontosabb forrásművek részleteivel, jegyzeteket, bibliográfiát és indexet is. Az angolszász kultúrára oly jellemző olvasóbarát szerkesztésmód célja az, hogy ne ijessze el a fiatalabb nemzedékeket sem a kötetek olvasásától maga a formátum. Ez a szerkezet csakugyan vonzóvá, színessé, szagossá teszi a kötetet – amely bátran felvállalja azt, hogy népszerűségre törekszik, hogy populáris tehát, mert minden potenciális olvasójához el szeretne jutni.
De lássuk most már a narratíva fő csomópontjait, irányát. Az első kötetet jegyző szerző, James Hankins az antik görög kultúrát három szakaszra bontva tárgyalja: az archaikus, a klasszikus korszak és a hellenizmus kora különül el. A főkérdések a városállam külső és belső békéje, s a konfliktuskezelés módja, beleértve az alkotmányt is, de külön alfejezet tárgyalja a politikai filozófia születését, sőt a különböző filozófiai iskolákat is. Róma kapcsán megjelenik a szabadság kérdése, kibontakozik az alkotmányos gondolkodás, és persze a birodalomépítés és -fenntartás minden problémája is. Az első római fejezet a köztársaság kora végéig jut el, a második Nagy Konstantin keresztény birodalmáig. Közös fejezetben bontakozik ki az antik zsidóság és a kereszténység története. A második nagy ív a kereszténység címet viseli, középkori fejezetekkel kezdődik, Róma átalakulásával, Ágoston és Benedek korával, aztán az Iszlám hódítási törekvéseivel jutunk el Európa felemelkedéséig, kitekintéssel a Kijevi Nagyfejedelemségre is. A pápaság történetén át vezet el az itáliai városállamokig, s a korai európai civilizáció csúcsteljesítményéig, az itáliai reneszánszig. Megjelenik az alkotmányos monarchia gondolata és a képviseleti elv a politikában. A művészetekben Albertivel, a politikai gondolkodásban Machiavellivel és Thomas More-ral zárul e kötet.
A második kötet a nyugat újra alkotásával nyit, s ebbe a fordulatba a kötet szerzője, Allen C. Guelzo szerint a reformáció és az ellenreformáció tartozik bele eszmetörténetileg, politikatörténetileg pedig a nyugati birodalmak kibontakozása. A második rész a tapasztalat lámpását emeli fel, a modern tudomány születésétől a felvilágosodáson át a Francia Forradalomig. A harmadik rész a liberális észkultusz és a romantikus művészeteszmény szembenállását írja le. Míg az előbbi kevesebb figyelmet kap – először liberális forradalmak kerülnek terítékre, majd a liberális Amerika kerül szóba –, többet foglalkozik e kötet a romantikus gondolkodásmóddal, úgyis mint a francia forradalomra adott válasszal. De előkerül a romantikus (polgári) forradalom kategóriája is, mint amely meghatározta a 19. századot, amely végül mégis a Belle Époque-ba konkludált. A negyedik rész, benne a 7. és 8. fejezet a 20. századdal zárja a kötetet. Már a 7. fejezet szembesít bennünket az európai rend felbomlásával, majd mindkét világháborúról külön fejezet tájékoztat, közte Spenglerre is utalva, egy hanyatló civilizáció képeivel. A huszadik század második fele a győztes évtizedekkel kezdődik, a holdraszállásig, majd a gyarmatosítás és a totalitárius Szovjetunió összeomlása vezet el a civilizációk összecsapása címet viselő utolsó alfejezethez, mely az ikertornyok lerombolásáig ér el.
Összességében elmondható: olyan időutazás részesei lehetünk, amely mindenkinek épülésére szolgál, akit csak egy kicsit is érdekel, hogy milyen kultúrában nevelkedett és él. Ezért kiválóan alkalmas tanítási célokra is, hiszen nem sok könyv született azzal a kifejezett céllal, hogy olvasói számára egy történeti narratíva révén áttekinthetővé tegye saját civilizációját a maga egészében. Értékválasztásai, a történetbe beemelt eseményekkel kapcsolatos döntései tekintetében nyilván lehet vele vitatkozni, de így is olyan kiindulópontot nyújt a vitához, amely feltárja az olvasó előtt a nyugati civilizáció legszélesebb, lélegzetelállító panorámáját. Magyar nyelven, más műfajban, ilyesmit Madách Imre nyújtott – ő persze nem történészként, hanem művészként vállalkozott erre a feladatra.
James Hankins – Allen C. Guelzo: The Golden Thread: A History of the Western Tradition, Volume I: The Ancient World and Christendom; Volume II: The Modern and Contemporary West, Golden Thread Academic, an imprint of Encounter Books, New York – London, 2025–2026.
Hörcher Ferenc
kutatóprofesszor, intézetvezető
NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet