SZEMLE – Hogyan alakította át a kereskedelem a 18. századi brit politikai gondolkodás nyelvét?
Iiro Tiihonen és Mikko Tolonen új tanulmánya digitalizált szövegek nagy léptékű elemzésével vizsgálja a kereskedelem és a politika összefonódását, egyúttal a korszak néhány meghatározó eszmetörténeti értelmezését is mérlegre téve.
A digitális eszmetörténet lehetőségeiről szóló korábbi bejegyzésemben a Reception Reader platformját bemutatva elsősorban a szövegátvételek és a rejtett intellektuális kapcsolatok feltárásának új módszereit mutattam be. A Helsinki Egyetem két kutatója, Iiro Tiihonen és a Reception Reader kapcsán már ismerős Mikko Tolonen ezúttal az eszmetörténeti értelmezések szélesebb érvényességét tette vizsgálat tárgyává; a History of European Ideas hasábjain 2026 januárjában megjelent, Saturated by Commerce című tanulmányuk a kereskedelem politikai szerepének meghatározó eszmetörténeti értelmezéseit vizsgálja. Vonatkozó kutatásuk során alapvetően arra kérdeztek rá, hogy az elsősorban néhány sokat kutatott gondolkodó, például David Hume és Adam Smith műveire épülő későbbi történészi magyarázatok mennyiben érvényesek a korszak tágabb brit nyomtatott kultúrájára.
A kérdés a kora újkor kutatói számára már jól ismert vitához, valamint historiográfiai problematikához vezet. A „kereskedelmi társadalom” (commercial society) fogalma olyan társadalmi rendet jelöl a bevett szakirodalomban, melyben az emberek a munkamegosztás révén különböző tevékenységekre szakosodnak, szükségleteik kielégítésében pedig egyre inkább mások termékeire és szolgáltatásaira támaszkodnak. A cserekapcsolatok így a társadalom tagjai közötti kölcsönös egymásrautaltság alapjává válnak. E társadalmi rend politikai és erkölcsi következményeit azonban a korszak gondolkodói, kiemelten a 18. század vonatkozásában, eltérően ítélték meg. A kereskedelem – mint kereskedelmi tér – kibővüléséhez a szabadság és a jólét lehetősége mellett az erkölcsi-politikai romlás veszélyét, valamint az államok közötti versengés erősödését is társították. A tanulmány e különböző összefüggéseket három, szándékosan leegyszerűsített hipotézis formájában vizsgálja, melyek segítségével a szerzők azt kívánják felmérni, hogy az egyes értelmezésekhez kapcsolódó témák mennyire következetesen jelennek meg együtt a korabeli kereskedelmi-politikai értekezésekben.
Az első hipotézis Hont István a szakirodalomban jealousy of trade néven ismert értelmezésére épül. A Hume egyik esszéjének címéből származó, magyarul „kereskedelmi féltékenységként” fordítható kifejezés arra utal, hogy a kereskedelmi kapcsolatokat áthatotta az államok közötti hatalmi versengés, így más államok gazdagodása a saját politikai közösség biztonságát fenyegető fejleményként volt értelmezhető. A második, J. G. A. Pocock munkásságából kiinduló hipotézis a kereskedelem és az erkölcsi-politikai romlás kapcsolatát vizsgálja. A Pocock által vizsgált republikánus hagyományban a politikai közösség szabadságát a polgárok erényével és függetlenségével kapcsolták össze. Ebből a nézőpontból a luxus és az új gazdasági függőségek terjedése azért keltett aggodalmat, mert alááshatta a polgárok közéleti elkötelezettségét és önálló politikai cselekvését.
A harmadik hipotézis a skót felvilágosodás Christopher Berry által hangsúlyozott vonásaira összpontosít. Ebben az értelmezésben az emberi szenvedélyek – vagyis a cselekvést alakító vágyak és érzelmi indítékok – a „kereskedelmi társadalom” intézményeinek kialakulásában is meghatározó szerepet játszottak. Az egyének törekvései így a társadalmi viszonyok fejlődésének magyarázatában is helyet kaptak. E társadalmi rendhez egyúttal az egyéni választás szabadságát kapcsolták, azaz annak lehetőségét, hogy az emberek önállóbban alakíthassák (kereskedelmi és politikai) tevékenységüket és kapcsolataikat. A hipotézis ezért azt vizsgálja, hogy a „kereskedelem” szókincse mennyire következetesen társul az emberi szenvedélyekhez és a szabadsághoz kapcsolódó kifejezésekkel a korabeli nyomtatványokban.
Miként lehet azonban mindezt számszerűen vizsgálni? Tiihonen és Tolonen a korszak brit nyomtatványainak egyik legfontosabb digitális gyűjteményére, az Eighteenth Century Collections Online-ra (ECCO) támaszkodott a nagy léptékű elemzés során, természetesen az English Short Title Catalogue (ESTC) feldolgozott bibliográfiai adataival kiegészítve a kutatást (pp. 1178–1182). A szerzők a Nagy-Britanniában angolul megjelent kiadványokra szűkítették vizsgálatukat, külön elemezve a politikához, történelemhez, filozófiához és jogalkotáshoz sorolt műveket is – ezzel ellenőrizhetőbbé kívánták tenni, hogy a megfigyelt változások a politikai tárgyú szövegekben is érvényesülnek-e.
Eljárásuk alapja egy 15.000 szóból álló, kézi ellenőrzéssel kialakított kulcsszókészlet volt, melynek kialakításakor az egyes műveket az átlagosnál feltűnően gyakrabban használt szavaik alapján jellemezték. A kereskedelemhez, háborúhoz, szabadsághoz és más témákhoz kapcsolódó szavakat olyan mutatókba rendezték, melyek az egyes témák szövegbeli jelenlétének becslésére szolgálnak (ilyesformán a „kereskedelem” például tágabb gazdasági szókincset, pénzügyi és mezőgazdasági kifejezéseket is magában foglal). Az elemzés során azt követték nyomon, hogy e szókészletek mikor és mennyire erősen társulnak egymáshoz az egyes művekben, illetve az egyes művek külön elemzett szakaszaiban. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a témákhoz rendelt szavak kiválasztása és ellenőrzése végig történészi mérlegelést igényelt (ez pedig komoly hatással lehet a kutatás végkimenetelére).
A szerzők által felállított három hipotézis közös kiindulópontja, hogy a kereskedelem egyre fontosabb szerepet kapott Európa-szerte a 18. századi politikai gondolkodásban, kiemelten brit környezetben. A szövegek elemzése ezt az általános feltevést ráadásul alá is támasztja, hiszen a vizsgált politikai tárgyú nyomtatványokban a kereskedelmi-gazdasági szókincs jelenlétét mérő mutató átlagértéke a század első és utolsó két évtizedét összehasonlítva közel megkétszereződött (!). Ezt az átalakulást nevezik a szerzők a politikai nyelv „kommercializálódásának”; értelmezésük szerint a politikai közösség működését és lehetőségeit egyre inkább kereskedelmi és pénzügyi összefüggésekben (is) tárgyalták a 18. század folyamán. E változás ráadásul fokozatosan, és a nyomtatványok egyre szélesebb körében bontakozott ki, mely például a jól ismert Adam Smith munkásságát is tágabb történeti összefüggésbe helyezi: Smith művei már olyan szellemi közegben születtek, melyben a kereskedelem politikai jelentősége korábban is számos szerzőt foglalkoztatott. A gazdasági szempontok térnyerése ezért a politikai gondolkodás hosszabb távú átalakulásaként értelmezhető, melynek kezdete és kiterjedése túlmutat egyetlen szerző hatásán.
A három hipotézis közül érdekes módon a Hont-féle megközelítés kapta a legerősebb alátámasztást (!), melyből a szerzők azt a következtetést vonták le, hogy a kereskedelem szókincse a 18. század egészében tartósan összekapcsolódott a külpolitika és a háború nyelvével. Ezt az összesített mutatók mellett az egyes szavak társulásai is jól érzékeltetik: az 1701–1720 közötti időszakban a commerce jellegzetes szótársításai között szerepel például a war, a peace, a security és a treaty, valamint Franciaország és Spanyolország megnevezése. (Ezek itt azonos szövegekre jellemző kulcsszavakat jelentenek, tehát az elemzés során a kutatók nem a közvetlenül egymás mellett álló szavakat gyűjtötték össze.) A kereskedelem politikai nyelve tehát már a 18. század elején szorosan kötődött az európai államok kapcsolataihoz.
Különösen érdekes, hogy a szerzők elemzésében a külpolitikai szókészlet az egyik legfontosabb összekötő elem, a kereskedelem és a háború témája egyaránt ezen keresztül kapcsolódik a tágabb politikai diskurzushoz. A szerzők ebből arra következtetnek, hogy a gazdasági tevékenység a korszak politikai nyelvében jelentős részben az állami érdek és a nemzetközi versengés összefüggésében kapott értelmet. A kereskedelem növekvő jelentőségéhez tehát továbbra is a hatalmi rivalizálás nyelve társult.
A Pocock nyomán megfogalmazott második hipotézis ugyanakkor részleges, de korántsem érdektelen támogatást kap. A kereskedelem és az erkölcsi romlás általános szókészlete között gyengébb a kapcsolat, a luxury szó használati környezete viszont jóval közelebb áll a republikánus értelmezéshez, és a luxus mellett a gazdagság, az erény és a romlás kifejezései is megjelennek. E példa arra figyelmeztet, mennyire sok múlik az elemzés léptékén és kategóriáin; egy tágabb mutató által kevésbé érzékelt összefüggés egy történetileg fontos kulcsfogalom felől már világosabban kirajzolódhat.
A skót felvilágosodáshoz rendelt, harmadik hipotézist a szerzők által végigvitt elemzés csak kevéssé támasztja alá: a kereskedelem és a szabadság szókincse között ugyan kimutatható kapcsolat, az emberi szenvedélyekhez társított nyelv azonban nem csatlakozik hozzájuk a várt módon. Ez az eredmény véleményem szerint azonban sokkal inkább a kiválasztott fogalmi összefüggés szélesebb elterjedtségéről szól; Hume vagy Smith szövegeinek értelmezését ettől még külön érdemes és kell is vizsgálnunk – ahogy azt is, hogy a rájuk jellemző érvelés mennyire különült el más szerzőkétől. (A tanulmány szerzőpárosa egyébként maga is számol azzal, hogy eltérő kategóriák alkalmazása további összefüggéseket hozhatna felszínre.)
A fogalmak történeti összetettségét egyébként Tolonen Hume Anglia-történetének Tudor-köteteiről szóló friss elemzése is jól érzékelteti, melyben a kereskedelem és a szabadság kapcsolatát az uralkodói hatalom pénzügyi feltételeivel és az emberi szenvedélyekkel együtt vizsgálja, megkülönböztetve a személy és a tulajdon biztonságát a politikai részvétel szabadságától. Az ilyen különbségek arra figyelmeztetnek, hogy a szabadság szókincsének jelenléte önmagában még nem azonosít egy meghatározott politikai álláspontot.[1]
A tanulmány egyik legfontosabb módszertani tanulságát mindazonáltal éppen ezen a ponton látom, hiszen a közös szóhasználat alapján még nem állapítható meg, milyen álláspontot képviselt egy-egy adott szöveg szerzője.[2] A kereskedelmet hatalmi versengésként felfogó érvelés és annak bírálata hasonló szókincset mozgósíthatott. A mért társulások ezért elsősorban egy visszatérő problémakör jelenlétét mutatják, és annak eldöntése, hogy egy pamflet igazolta, elutasította vagy újrafogalmazta ezt a viszonyt, továbbra is szoros szövegolvasást és kontextuális elemzést kíván. A Hont-féle értelmezés támogatása ilyen értelemben egy széles körben jelen lévő diszkurzív környezet kimutatását jelenti.
Fontos mindemellett hangsúlyozni, hogy az eredmények érvényességi körét a forrásanyag kiválasztása is behatárolja. Az ECCO fennmaradt és digitalizált nyomtatványokat tesz hozzáférhetővé, melyek műfaji és időbeli megoszlása is egyenetlen. A szerzők az összetett mutatókra épülő elemzésből az 50.000 karakternél rövidebb kiadványokat ráadásul kizárták, mivel azoknál kevésbé megbízható az eljárás, így számos rövid pamflet és alkalmi nyomtatvány kimaradt vizsgálatukból. A húszéves időszakokra összesített adatok (lásd kiemelten: 1184. és 1187. o.) emellett a hosszabb folyamatokat érzékeltetik, miközben az egyes politikai válságok gyors nyelvi változásai kevésbé válnak láthatóvá – a korszak teljes brit politikai nyilvánosságáról ezért csak óvatosan tehetünk általánosított megállapításokat.
Tiihonen és Tolonen munkájának értékét mindezen korlátok figyelembevétele mellett abban látom, hogy releváns és ellenőrizhető kérdéseket fogalmaznak meg az eszmetörténeti kánon ismert szerzőinek tágabb szellemi környezetéről. Különösen hasznos lehet ez azok számára, akik a kereskedelem, a háború vagy a hatalmi egyensúly (kora)modern nyelvezetét kívánják kutatni, hiszen az átfogó mintázatok felől célzottabban kérdezhetünk rá az egyes műfajok és politikai helyzetek sajátosságaira. A következő lépés annak vizsgálata lehetne, hogy a kereskedelem és a hatalmi versengés kapcsolata miként jelent meg a rövidebb pamfletekben és alkalmi kiadványokban, továbbá a sajtóban vagy a politikai prédikációkban. Érdemes volna például feltárni, hogyan szolgálhatott ugyanaz a kereskedelmi szókincs a háború folytatásának igazolására vagy éppen a békekötés sürgetésére. A digitális elemzés így a források újraolvasásának irányát is kijelölheti, hiszen a történeti értelmezés során végső soron fontos feladatunk annak megértése is, hogyan válhatott a közös szókincs egymással versengő politikai érvek alapjává.
Iiro Tiihonen – Mikko Tolonen (2026): Saturated by Commerce: A Computational Analysis of Eighteenth-Century British Political Discourse. History of European Ideas, 52(6), 1173–1202. DOI: 10.1080/01916599.2025.2609084
Schvéd Brigitta
tudományos segédmunkatárs
NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet
[1] Tolonen, Mikko (2025): Bridging Epistemology and Politics: Hume’s Tudor Volumes in His History of England. In: Hanvelt, Marc Spencer, Mark G. Tolonen, Mikko (eds.): Enlightenment Histories. Helsinki Yearbook of Intellectual History, 6. De Gruyter Oldenbourg, pp. 103–128, kiemelten pp. 115–120. és 123–126. DOI: 10.1515/9783111637181-005
[2] Tanulságos párhuzamot kínál Spencer és Tolonen vizsgálata Hume A Treatise of Human Nature („Értekezés az emberi természetről”) című művének 18. századi brit recepciójáról, melyben a szerzők kimutatták, hogy a mű szövegének szigetországi terjesztésében annak bírálói, pl. Thomas Reid és James Beattie is fontos közvetítő szerepet játszottak. A szövegátvételek feltárása tehát a recepció jellegének és az átvételek érvelési szerepének külön vizsgálatát is megköveteli; minderről lásd bővebben: Spencer, Mark G. – Tolonen, Mikko (2026): The Eighteenth-Century British Reception of Hume’s ‘A Treatise of Human Nature’. In: Radcliffe, Elizabeth S. (ed.): Hume’s ‘A Treatise of Human Nature’: A Critical Guide. Cambridge: Cambridge University Press, pp. 243–266, kiemelten: pp. 258–259. DOI: 10.1017/9781009218047.015